Hmm, mmm
Hmm, mmm Amikor elesem, magasra emelsz
Amikor elveszek, te vagy az égboltom
Te vagy a fény a lelkemben
Maradj velem, soha ne engedj el
Egy érintés, egy láng
Két szív, egy név
Ó, ó, ó
Te vagy a fény a lelkemben
Maradj velem
Soha ne engedj el
Hű, te vagy, ó
Igen, te vagy, te vagy a fény
A lelkemben
Maradj velem, soha ne engedj el Ó, ó, ó
Ó Te vagy a fény, ó
Otthon vagy
Otthon vagy
Ó, ó, ó
Te vagy a fény
Otthon vagy
"Minden pillanatban ott szunnyad egy dal, amely arra vár, hogy felfedezze azokat, akik tudják, hogyan kell hallgatni."
Sokáig elfeledkeztem
megnézni egy régi blogos női ismerősöm oldalát, és az este szomorúan
tapasztaltam, hogy olyan, mintha nem is jönne többet írni a naplóját. 16 éve
ismertem meg egy másik blogos neten, tavaly még írt a 83 éves születésnapjáról, és
szinte nap-heti bejegyzésekben számolt be az életéről a két macskája
társaságában, de az idén már nem volt új beírás. Az volt a megmagyarázhatatlan
számomra, hogy már kb. 5 éve nem kommentelt hozzá senki, és ő mégis írta a beszámolóit.
Én 10 éve kommenteltem hozzá utoljára, de valahogy eléggé nyersen értékelte, és
utána nem mertem zavarni. Elfogadtam, hogy vannak, akik így szeretik, valamiért
nyugalmasabb nekik, ha kevés embert kell beengedniük az életükbe.
Egy másik szintén idős női ismerősöm is ilyen magányos típus volt. 15 éve még
abban a városban éltem és úgy ismertem meg, hogy tanítanom kellett a számítógép
kezelésére, de annyira magányos volt, hogy szinte társalgónőnek tartott inkább.
Miután elkerültem onnan, időnként felkerestem telefonon, mert messze lakott, és
ő nem használta intenzíven a netet. Mindig örült, ha hívtam, de nem igényelte,
hogy sűrűbben felkeressem. mert közben lett egy napi bejárónője, aki gondoskodott
a szükséges dolgairól, és hát egy kis szobakutyát is kapott. Tavaly ősszel nagy
volt a csend körülötte, és már karácsony táján nem is mertem felhívni, mert nem
akartam azt hallani a hosszú csend után a telefon másik végén, hogy nincs többé.
Tegnap este döbbentem rá, hogy ilyen az, amikor azt
hisszük, örökké tart ez a földi élet, és közben „nem fejeztük” be valakivel.
Ezen a blogomon is megismertem több embert, mostanában már csak egy-kettő
maradt, akit szívesen olvasok, de még az intenzívebb korszakban sem alakult ki
a nagy oda-vissza kommentelés senkivel. Legtöbben hiányolták ugyan a kommenteket,
de viszonozni már nem tartották fontosnak, és ez nem esett jól nekem sem, így
inkább megszűntettem a naplóírást, és csak „emlékhelynek” tartottam fenn a
blogom. Hogy ezután változtatok-e, még rejtély.
Ezeket a Reels-videókat csak úgy belefeledkezve nézegeti az ember, és aztán nem is tudom miért fogott meg, és azt sem tudom miért akarom megörökíteni, nem csak a szöveg, hanem a zene miatt is. Olyan végteleníthető valami, azt hiszem, mint egy örökkévalóság
„Ha nem tudsz órákig beszélgetni vele, minden más csak díszlet.”
Néha fáj, de mégis csodálatos ez az élet.
Csodálatos a világban a zene, a dal, az énekes, a művész, mennyi szépséget ad.
Csak akkor fáj, ha valaki már elmegy.
Sokat hallgattam Tina Turnert, táncoltam vele együtt.
Amikor már nem sok volt neki hátra, nem ismertem rá az arcára, hiába kerestem
azt a Tinát, aki élettel teli ropta a táncot és énekelt. Azóta meg hiába a régi
felvétele, már csak a hiányt erősíti.
Tina Turner David Bowie Tonight
ma éjjel minden jó lesz ma éjjel, az ám minden jó lesz ma éjjel úgy ám. semmi hang semmi zaj semmi bú semmi baj ma már ma már
minden jó lesz ma éjjel, az ám minden jó lesz ma éjjel úgy ám. semmi hang semmi zaj semmi bú semmi baj ma már ma már
szeretlek, míg a sors, kegyes velem szeretlek, míg a sors, kegyes velem tiéd vagyok, míg élek a magasból majd lenézek talán, talán.
minden jó lesz ma éjjel, az ám minden jó lesz ma éjjel úgy ám. semmi hang semmi zaj semmi bú semmi baj ma már ma már
"Mindig egyedül éltem az életemet Kerestem egy helyet, amit otthonnak hívnak Tudom, hogy hideg voltam, mint a jég Figyelmen kívül hagytam az álmokat, túl sok hazugságot Valahol mélyen legbelül Valahol mélyen magamban Megtaláltam a gyereket, aki valaha voltam És tudom, hogy még nem túl késő Soha nem túl késő"
Régen volt ilyen jó hatással rám egy szöveg és zene. Úgy érzem, legtöbbször hűséges voltam ehhez a magamban lévő gyerekhez, ezért legjobbkor találtam ezt a kis videót, hogy figyelmeztessen a megtalált útra. (Ez a blog egyébként is ilyen emlékeztető nekem) Visszatekintve, az "otthon" érzésem természetesen gyerekkoromban gondtalanul az volt otthon, később akkor volt a legerősebb, amikora kisgyerekeimmel való életszakaszom tartott. Talán a sok mesélés, játszás és őszinte tiszta gyermeki arc engem is abba a képbe helyezett. Most, amikor felnőttek lettek, a fiam fiatalít a közelemben, akivel folyton nevetgélünk, mert olyan vicces, könnyedén vesz mindent(bár ő azt mondja én vagyok a vicces).
Érdekes levelekre bukkantam az elmentett dokumentumok közt,
és megállapítottam, hogy tetszik az a korábbi, 10 éve gondolkodó Kincse. Olyan
szerethető, esendő, aki nem akar ártani másoknak, és van benne valami olyan
jóság, amit manapság nem látok magamban, jó lenne ezt visszanyerni. Gondolkoztam,
mi tehetett akkor olyanná, és azt hiszem, tudom a titkát, de nem árulhatom el 😊
Szóval, most meglepő dolgot gondoltam ki. Ha tényleg van újjászületés valamilyen formában, akkor nem bánom, eljövök még egyszer, hogy átéljem a hasonló érzést, ami ebben a szövegben van. Lehet, hogy nem véletlen kedvelem egy ideje Lady Gaga dalait, amióta egy filmben láttam, valamit mindig mond nekem egy-egy dal.
Mindig így fogok emlékezni ránk
Lady Gaga
Az arizonai égbolt Ég a szemeidben Rám nézel és bébi, lángra tudnék robbanni A lelkem mélyére vagy temetve Mint a kaliforniai arany Megtaláltad bennem a fényt, amit én nem tudtam
Szóval amikor elszorul a torkom és nem találom a szavakat Amikor búcsúzkodunk, bébi, az fáj Amikor lemegy a nap és a banda sem játszik tovább Én mindig így fogok emlékezni ránk
Szerelmesek vagyunk az éjszakában Költők, akik írni próbálnak Nem találjuk a rímeket, de basszus, próbálkozunk De annyit azért biztosan tudok Hogy ott akarok lenni, ahol te vagy A bennem élő részed, sosem fog meghalni
Szóval amikor elszorul a torkom és nem találom a szavakat Amikor búcsúzkodunk, bébi, az fáj Amikor lemegy a nap és a banda sem játszik tovább Én mindig így fogok emlékezni ránk
Oh igen Nem akarok csak egy emlék lenni, bébi, igen Hoo, hoo, hoo, hoo, hoo, hoo Hoo, hoo, hoo, hoo, hoo, hoo Hoo, hoo, hoo, hoo, hoo hoo hooooooooo
Szóval amikor elszorul a torkom és nem találom a szavakat Amikor búcsúzkodunk, bébi, az fáj Amikor lemegy a nap és a banda sem játszik tovább Én mindig így fogok emlékezni ránk Így igen
Amikor rám nézel, az egész világ elhalványul Én mindig így fogok emlékezni ránk
Lesüllyedek és ezúttal attól tartok, nincs senki, aki megmentene Ez a minden vagy semmi igazán megőrjít Szükségem van valakire, aki meggyógyít Valakire, aki ismer Valaki, akié lehetek Valakire, aki átkarol Könnyű mondani De sosem ugyanaz Azt hiszem, egy kicsit szerettem, ahogy eltüntetted minden fájdalmam
Most a nap vérzik Egy éjszakába És nem vagy itt Hogy átvigyél mindenen Az őrködésem oda lett És kihúztad alólam a talajt Kezdtem hozzászokni, hogy olyasvalaki voltam, akit szerettél
Lesüllyedek és ezúttal attól tartok, nincs senki, akihez fordulhatok Ez a minden vagy semmi az, ami miatt nélküled alszok Szükségem van valakire, aki ismer Valakire, aki meggyógyít Valaki, akié lehetek Valakire, aki átkarol Könnyű mondani, de sosem ugyanaz Azt hiszem, egy kicsit szerettem, hogy segítettél menekülni
Most a nap vérzik Egy éjszakába És nem vagy itt Hogy átvigyél mindenen Az őrködésem oda lett És kihúztad alólam a talajt Kezdtem hozzászokni, hogy olyasvalaki voltam, akit szerettél
És általában becsukom a szemem, amikor néha fáj A karjaidba zuhanok A hangodban biztonságban leszek, amíg magamhoz nem térek
Most a nap vérzik Egy éjszakába És nem vagy itt Hogy átvigyél mindenen Az őrködésem oda lett És kihúztad alólam a talajt Kezdtem hozzászokni, hogy olyasvalaki voltam, akit szerettél
Most a nap vérzik Egy éjszakába És nem vagy itt Hogy átvigyél mindenen Az őrködésem oda lett És kihúztad alólam a talajt Kezdtem hozzászokni, hogy olyasvalaki voltam, akit szerettél
Az őrködésem oda lett És kihúztad alólam a talajt Kezdtem hozzászokni, hogy olyasvalaki voltam, akit szerettél
A zene, és egyáltalán bármilyen művészi forma, amely kifejezi az embert, mind Isten ajándéka, és amikor részesedhetek belőle, hát ez fenomenális. Ez a dal azokat az emlékeket, érzéseket hozza fel, amiket én is átéltem valamikor, és most nem tudom miért hozta elém, csak dadogok, miért költözik újból a szívembe ilyen megrendítő hatással.
Jézus Krisztus Szuper Sztár
Én hogy szeressem őt, mondd? - Mária Magdolna dala
Én, hogy szeressem őt, mondd Sorsom már az mit ő mond Kell, hogy lásd a változást Ez a néhány hét, érzem, átformált Csak tudnám bár, hogy miért
Úgy lüktet benn a kérdés: Túl sok tán ennyi érzés Férfi ő, miért lenne más? S annyi férfi volt már énvelem Ő mindnél többet ér, több bárkinél
Ó, hogy fognám át ó, hogy sírnék már Vágytól sebzett szám súgná nevét Százszor is, hogy ő is érezze már Azt, mi rám talált
Várj, csak azt ne hidd, hogy tréfa ez Mért van így, tőle kérdezd. Nézz csak rám, ez volnék én. A lány, ki rég, oly hűvös volt, Eltűnt, messze jár, vissza sem tér
Vágy, lázas remény szédít és bánt Ó, hogy rám talált Lásd, ha ő szólna így rólam Nézne rám, s hívna lázban Tán elvesznék, megriadnék Egy szó, s fejem meghajtanám Hisz bármit kérhet már Kívánom őt Úgy várom őt
"Ha valaki meg akarja érteni, amit mondasz neki, félszavakból
is meg fogja. Ha nem akarja megérteni, egy éven át is magyarázhatod, nem fogja."
(Náray Tamás)
Találtál egy lányt és
feleségül vetted őt
Hallottam, hogy az álmaid valóra váltak
gondolom tőle azt is megkaptad, amit én nem adtam meg neked
Barátom, miért vagy ilyen félénk?
Nem vall rád ez a visszafogottság
és hogy így elrejtőzz előlem.
Sajnálom, hogy csak
így hirtelen előkerültem a semmiből,
de képtelen voltam tőled távol maradni, nem tehetek róla
Reméltem, hogy a szemembe nézel és ráébredsz
én még nem vagyok túl rajta
Nem számít, találok
majd egy hozzád hasonlót
Csak a legjobbakat kívánom nektek
Csak kérlek ne felejts el soha
Emlékszem, te mondtad azt, hogy
“Néha a szerelem tovább él,
de van amikor csak a fájdalom marad”
“Néha a szerelem tovább él
de van amikor csak a fájdalom marad”
Te is tudod, hogy
repül az idő
A legboldogabb perceink mintha csak tegnap lettek volna
Együtt nőtünk fel a nyári melegben
hogyan is lehettek ilyen csodás napjaink
Sajnálom, hogy csak
így hirtelen előkerültem a semmiből
de képtelen voltam tőled távol maradni, nem tehetek róla
Reméltem, hogy a szemembe nézel és ráébredsz
én még nem vagyok túl rajta
Nem számít, találok
majd egy hozzád hasonlót
Csak a legjobbakat kívánom nektek
Csak kérlek ne felejts el soha
Emlékszem, te mondtad azt, hogy
“Néha a szerelem tovább él
de van amikor csak a fájdalom marad”
Nem hasonlítható
semmihez
Se aggódás, se törődés
Se megbánás vagy tévedés, de már csak emlék mindez
Ki gondolta volna, hogy egy nap ennyire fájdalmas lesz
Nem számít, találok
majd egy hozzád hasonlót
Csak a legjobbakat kívánom nektek
Csak kérlek ne felejts el soha
Emlékszem, te mondtad azt, hogy
“Néha a szerelem tovább él
de van amikor csak a fájdalom marad”
Nem számít, találok
majd egy hozzád hasonlót
Csak a legjobbakat kívánom nektek
Csak kérlek ne felejts el soha
Emlékszem, te mondtad azt, hogy
“Néha a szerelem tovább él
de van amikor csak a fájdalom marad”
