Soha véget nem érő történet bennem

Létezem… mondtam

L.A. [Los Angeles] jó hely, jobbára süt a nap „Feküdj csak vissza” érzésed van Pálmák nőnek, a lakbér alacsony De tudod, egyre inkább arra gondolok hogy visszafelé vegyem az utat.   Nos, New York Cityben születtem és nőttem fel De napjainkban A két part között veszek el L.A. jó hely, de nem az otthonom New York az otthonom De nem az enyém többé.   „Létezem…” mondtam Valakinek, aki nincs ott Egyáltalán senki nem hallott Még a fotel sem.   „Létezem…” sírtam el magam, „vagyok!” mondtam én De elvesztem, még csak azt se Tudom megmondani miért Maradtam [még] mindig magányos   Olvastál valaha a békáról Aki arról álmodott, hogy király És aztán az is lett Nos, a nevektől és néhány Apróságtól eltekintve Ha rám gondolsz [rólam beszélsz] Ez ugyanaz a történet.   De mélyen belül kiürültem Próbáltam, de Nem fog elengedni [engedni menni] Nem az az ember vagyok, aki szeret káromkodni De soha nem törődtem Az egyedüllét hangjaival.   „Létezem…” mondtam Valakinek, aki nincs ott Egyáltalán senki nem hallott Még a fotel sem. „Létezem…” sírtam el magam „Vagyok!” mondtam én De elvesztem, még csak azt se Tudom megmondani miért Maradtam [még] mindig magányos   L.A. jó hely, jobbára süt a nap De oh, nem! Olvastál valaha a békáról Aki arról álmodott, hogy király Oh, nem! Nos, a nevektől és néhány Apróságtól eltekintve Ha rám gondolsz Oh, nem! Oh, nem, nem, nem! Nem, nem!

 

Régi történet...

Hallottam, hogy megállapodtál már

Találtál egy lányt és feleségül vetted őt
Hallottam, hogy az álmaid valóra váltak
gondolom tőle azt is megkaptad, amit én nem adtam meg neked
Barátom, miért vagy ilyen félénk?
Nem vall rád ez a visszafogottság
és hogy így elrejtőzz előlem.

Sajnálom, hogy csak így hirtelen előkerültem a semmiből,
de képtelen voltam tőled távol maradni, nem tehetek róla
Reméltem, hogy a szemembe nézel és ráébredsz
én még nem vagyok túl rajta

Nem számít, találok majd egy hozzád hasonlót
Csak a legjobbakat kívánom nektek
Csak kérlek ne felejts el soha
Emlékszem, te mondtad azt, hogy
“Néha a szerelem tovább él,
de van amikor csak a fájdalom marad”
“Néha a szerelem tovább él
de van amikor csak a fájdalom marad”

Te is tudod, hogy repül az idő
A legboldogabb perceink mintha csak tegnap lettek volna
Együtt nőtünk fel a nyári melegben
hogyan is lehettek ilyen csodás napjaink

Sajnálom, hogy csak így hirtelen előkerültem a semmiből
de képtelen voltam tőled távol maradni, nem tehetek róla
Reméltem, hogy a szemembe nézel és ráébredsz
én még nem vagyok túl rajta

Nem számít, találok majd egy hozzád hasonlót
Csak a legjobbakat kívánom nektek
Csak kérlek ne felejts el soha
Emlékszem, te mondtad azt, hogy
“Néha a szerelem tovább él
de van amikor csak a fájdalom marad”

Nem hasonlítható semmihez
Se aggódás, se törődés
Se megbánás vagy tévedés, de már csak emlék mindez
Ki gondolta volna, hogy egy nap ennyire fájdalmas lesz

 

Nem számít, találok majd egy hozzád hasonlót
Csak a legjobbakat kívánom nektek
Csak kérlek ne felejts el soha
Emlékszem, te mondtad azt, hogy
“Néha a szerelem tovább él
de van amikor csak a fájdalom marad”

Nem számít, találok majd egy hozzád hasonlót
Csak a legjobbakat kívánom nektek
Csak kérlek ne felejts el soha
Emlékszem, te mondtad azt, hogy
“Néha a szerelem tovább él
de van amikor csak a fájdalom marad”