Érdekes levelekre bukkantam az elmentett dokumentumok közt,
és megállapítottam, hogy tetszik az a korábbi, 10 éve gondolkodó Kincse. Olyan
szerethető, esendő, aki nem akar ártani másoknak, és van benne valami olyan
jóság, amit manapság nem látok magamban, jó lenne ezt visszanyerni. Gondolkoztam,
mi tehetett akkor olyanná, és azt hiszem, tudom a titkát, de nem árulhatom el 😊
Szóval, most meglepő dolgot gondoltam ki. Ha tényleg van újjászületés valamilyen formában, akkor nem bánom, eljövök még egyszer, hogy átéljem a hasonló érzést, ami ebben a szövegben van.
Lehet, hogy nem véletlen kedvelem egy ideje Lady Gaga dalait, amióta egy filmben láttam, valamit mindig mond nekem egy-egy dal.
A zene, és egyáltalán bármilyen művészi forma, amely kifejezi az embert, mind Isten ajándéka, és amikor részesedhetek belőle, hát ez fenomenális. Ez a dal azokat az emlékeket, érzéseket hozza fel, amiket én is átéltem valamikor, és most nem tudom miért hozta elém, csak dadogok, miért költözik újból a szívembe ilyen megrendítő hatással.
Én, hogy szeressem őt, mondd
Sorsom már az mit ő mond
Kell, hogy lásd a változást
Ez a néhány hét, érzem, átformált
Csak tudnám bár, hogy miért
Úgy lüktet benn a kérdés:
Túl sok tán ennyi érzés
Férfi ő, miért lenne más?
S annyi férfi volt már énvelem
Ő mindnél többet ér, több bárkinél
Ó, hogy fognám át
ó, hogy sírnék már
Vágytól sebzett szám súgná nevét
Százszor is, hogy ő is érezze már
Azt, mi rám talált
Várj, csak azt ne hidd, hogy tréfa ez
Mért van így, tőle kérdezd.
Nézz csak rám, ez volnék én.
A lány, ki rég, oly hűvös volt,
Eltűnt, messze jár, vissza sem tér
Vágy, lázas remény szédít és bánt
Ó, hogy rám talált
Lásd, ha ő szólna így rólam
Nézne rám, s hívna lázban
Tán elvesznék, megriadnék
Egy szó, s fejem meghajtanám
Hisz bármit kérhet már
Kívánom őt
Úgy várom őt
Mindig csak őt
"Ha valaki meg akarja érteni, amit mondasz neki, félszavakból
is meg fogja. Ha nem akarja megérteni, egy éven át is magyarázhatod, nem fogja."
(Náray Tamás)
|
Létezem… mondtam |
|
L.A. [Los Angeles] jó hely, jobbára süt a nap „Feküdj csak vissza” érzésed van Pálmák nőnek, a lakbér alacsony De tudod, egyre inkább arra gondolok hogy visszafelé vegyem az utat.
Nos, New York Cityben születtem és nőttem fel De napjainkban A két part között veszek el L.A. jó hely, de nem az otthonom New York az otthonom De nem az enyém többé.
„Létezem…” mondtam Valakinek, aki nincs ott Egyáltalán senki nem hallott Még a fotel sem.
„Létezem…” sírtam el magam, „vagyok!” mondtam én De elvesztem, még csak azt se Tudom megmondani miért Maradtam [még] mindig magányos
Olvastál valaha a békáról Aki arról álmodott, hogy király És aztán az is lett Nos, a nevektől és néhány Apróságtól eltekintve Ha rám gondolsz [rólam beszélsz] Ez ugyanaz a történet.
De mélyen belül kiürültem Próbáltam, de Nem fog elengedni [engedni menni] Nem az az ember vagyok, aki szeret káromkodni De soha nem törődtem Az egyedüllét hangjaival.
„Létezem…” mondtam Valakinek, aki nincs ott Egyáltalán senki nem hallott Még a fotel sem. „Létezem…” sírtam el magam „Vagyok!” mondtam én De elvesztem, még csak azt se Tudom megmondani miért Maradtam [még] mindig magányos
L.A. jó hely, jobbára süt a nap De oh, nem! Olvastál valaha a békáról Aki arról álmodott, hogy király Oh, nem! Nos, a nevektől és néhány Apróságtól eltekintve Ha rám gondolsz Oh, nem! Oh, nem, nem, nem! Nem, nem! |
Hallottam, hogy
megállapodtál már
Találtál egy lányt és
feleségül vetted őt
Hallottam, hogy az álmaid valóra váltak
gondolom tőle azt is megkaptad, amit én nem adtam meg neked
Barátom, miért vagy ilyen félénk?
Nem vall rád ez a visszafogottság
és hogy így elrejtőzz előlem.
Sajnálom, hogy csak
így hirtelen előkerültem a semmiből,
de képtelen voltam tőled távol maradni, nem tehetek róla
Reméltem, hogy a szemembe nézel és ráébredsz
én még nem vagyok túl rajta
Nem számít, találok
majd egy hozzád hasonlót
Csak a legjobbakat kívánom nektek
Csak kérlek ne felejts el soha
Emlékszem, te mondtad azt, hogy
“Néha a szerelem tovább él,
de van amikor csak a fájdalom marad”
“Néha a szerelem tovább él
de van amikor csak a fájdalom marad”
Te is tudod, hogy
repül az idő
A legboldogabb perceink mintha csak tegnap lettek volna
Együtt nőtünk fel a nyári melegben
hogyan is lehettek ilyen csodás napjaink
Sajnálom, hogy csak
így hirtelen előkerültem a semmiből
de képtelen voltam tőled távol maradni, nem tehetek róla
Reméltem, hogy a szemembe nézel és ráébredsz
én még nem vagyok túl rajta
Nem számít, találok
majd egy hozzád hasonlót
Csak a legjobbakat kívánom nektek
Csak kérlek ne felejts el soha
Emlékszem, te mondtad azt, hogy
“Néha a szerelem tovább él
de van amikor csak a fájdalom marad”
Nem hasonlítható
semmihez
Se aggódás, se törődés
Se megbánás vagy tévedés, de már csak emlék mindez
Ki gondolta volna, hogy egy nap ennyire fájdalmas lesz
Nem számít, találok
majd egy hozzád hasonlót
Csak a legjobbakat kívánom nektek
Csak kérlek ne felejts el soha
Emlékszem, te mondtad azt, hogy
“Néha a szerelem tovább él
de van amikor csak a fájdalom marad”
Nem számít, találok
majd egy hozzád hasonlót
Csak a legjobbakat kívánom nektek
Csak kérlek ne felejts el soha
Emlékszem, te mondtad azt, hogy
“Néha a szerelem tovább él
de van amikor csak a fájdalom marad”
Hallom létezett egykor egy titkos akkord,
Amit Dávid játszott és az Úr kedvére volt
S bár téged nem érdekel, elmondom újra.
Az ötös követte a négyeset,
Egy moll, egy dúr, s máris megszületett
S a király zavarban súgta: Halleluja
Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja.
Bizonyság kellett, bár volt hited,
A háztetőn állt, s hosszan nézhetted,
A hold fényében fürdött, kivirulva.
És megbűvölt, és levágta hajad,
Leláncolt, széttörte trónodat,
És ajkadról ellopta végleg: Halleluja.
Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja.
Tudod, jártam már régen itt,
Ismerem szobádnak sarkait,
Magányon át vitt Hozzád a véletlen útja.
A díszkapun láttam a címeredet,
De a szerelem nem dicső fáklyásmenet,
Csak egy fázós, kicsit fáradt: Halleluja.
Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja.
És volt idő, hogy elmondtad még,
Hogy ott, belül milyen a helyzet épp,
De ezt már sose hallom tőled újra.
Pedig úgy költöztem én beléd,
Hogy galambot hoztam, hogy : Nézd, de szép.
És együtt lélegeztük: Halleluja.
Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja.
Mondod, a nevet csak bitorlom,
S én azt a nevet még csak nem is tudom,
De mit számít neked, ha bárki tudja!?
Mert minden szóban fény ragyog,
És mindegy melyiket hallgatod,
Hogy Szent, vagy összetört a Halleluja.
Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja.
Én próbáltam, hát ennyi telt,
Kezemre érintés nem felelt,
Igazat mondok, bármily szép, vagy csúnya
S bár meglehet, hogy tévedek,
A dal ura elé úgy léphetek,
Hogy nyelvemen nincsen más, mint: Halleluja.
Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja.
Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja.
Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja.
