2024. április 19., péntek

Néha titokos vagyok/mint Pumukli :)

 

Érdekes levelekre bukkantam az elmentett dokumentumok közt, és megállapítottam, hogy tetszik az a korábbi, 10 éve gondolkodó Kincse. Olyan szerethető, esendő, aki nem akar ártani másoknak, és van benne valami olyan jóság, amit manapság nem látok magamban, jó lenne ezt visszanyerni. Gondolkoztam, mi tehetett akkor olyanná, és azt hiszem, tudom a titkát, de nem árulhatom el 😊

2023. augusztus 28., hétfő

Mindig így fogok emlékezni ránk

 Szóval, most meglepő dolgot gondoltam ki. Ha tényleg van újjászületés valamilyen formában, akkor nem bánom, eljövök még egyszer, hogy átéljem a hasonló érzést, ami ebben a szövegben van. 
Lehet, hogy nem véletlen kedvelem egy ideje Lady Gaga dalait, amióta egy filmben láttam, valamit mindig mond nekem egy-egy dal. 




Mindig így fogok emlékezni ránk

Lady Gaga

Az arizonai égbolt
Ég a szemeidben
Rám nézel és bébi, lángra tudnék robbanni
A lelkem mélyére vagy temetve
Mint a kaliforniai arany
Megtaláltad bennem a fényt, amit én nem tudtam

Szóval amikor elszorul a torkom és nem találom a szavakat
Amikor búcsúzkodunk, bébi, az fáj
Amikor lemegy a nap és a banda sem játszik tovább
Én mindig így fogok emlékezni ránk

Szerelmesek vagyunk az éjszakában
Költők, akik írni próbálnak
Nem találjuk a rímeket, de basszus, próbálkozunk
De annyit azért biztosan tudok
Hogy ott akarok lenni, ahol te vagy
A bennem élő részed, sosem fog meghalni

Szóval amikor elszorul a torkom és nem találom a szavakat
Amikor búcsúzkodunk, bébi, az fáj
Amikor lemegy a nap és a banda sem játszik tovább
Én mindig így fogok emlékezni ránk

Oh igen
Nem akarok csak egy emlék lenni, bébi, igen
Hoo, hoo, hoo, hoo, hoo, hoo
Hoo, hoo, hoo, hoo, hoo, hoo
Hoo, hoo, hoo, hoo, hoo hoo hooooooooo



Szóval amikor elszorul a torkom és nem találom a szavakat
Amikor búcsúzkodunk, bébi, az fáj
Amikor lemegy a nap és a banda sem játszik tovább
Én mindig így fogok emlékezni ránk
Így igen



Amikor rám nézel, az egész világ elhalványul
Én mindig így fogok emlékezni ránk



Oooh, oooh, hmmmm
Oooh, oooh, hmmmm




2023. június 27., kedd

Mintha az emberek világszerte egyformán éreznék a veszteségeket, néhányszor velem is megesett hasonló, s mivel az idő nem számít, most siratom el a dal segítségével

 



Valaki, akit szerettél


Lesüllyedek és ezúttal attól tartok, nincs senki, aki megmentene
Ez a minden vagy semmi igazán megőrjít
Szükségem van valakire, aki meggyógyít
Valakire, aki ismer
Valaki, akié lehetek
Valakire, aki átkarol
Könnyű mondani
De sosem ugyanaz
Azt hiszem, egy kicsit szerettem, ahogy eltüntetted minden fájdalmam

Most a nap vérzik
Egy éjszakába
És nem vagy itt
Hogy átvigyél mindenen
Az őrködésem oda lett
És kihúztad alólam a talajt
Kezdtem hozzászokni, hogy olyasvalaki voltam, akit szerettél

Lesüllyedek és ezúttal attól tartok, nincs senki, akihez fordulhatok
Ez a minden vagy semmi az, ami miatt nélküled alszok
Szükségem van valakire, aki ismer
Valakire, aki meggyógyít
Valaki, akié lehetek
Valakire, aki átkarol
Könnyű mondani, de sosem ugyanaz
Azt hiszem, egy kicsit szerettem, hogy segítettél menekülni

Most a nap vérzik
Egy éjszakába
És nem vagy itt
Hogy átvigyél mindenen
Az őrködésem oda lett
És kihúztad alólam a talajt
Kezdtem hozzászokni, hogy olyasvalaki voltam, akit szerettél

És általában becsukom a szemem, amikor néha fáj
A karjaidba zuhanok
A hangodban biztonságban leszek, amíg magamhoz nem térek

Most a nap vérzik
Egy éjszakába
És nem vagy itt
Hogy átvigyél mindenen
Az őrködésem oda lett
És kihúztad alólam a talajt
Kezdtem hozzászokni, hogy olyasvalaki voltam, akit szerettél

Most a nap vérzik
Egy éjszakába
És nem vagy itt
Hogy átvigyél mindenen
Az őrködésem oda lett
És kihúztad alólam a talajt
Kezdtem hozzászokni, hogy olyasvalaki voltam, akit szerettél

Az őrködésem oda lett
És kihúztad alólam a talajt
Kezdtem hozzászokni, hogy olyasvalaki voltam, akit szerettél

2023. május 25., csütörtök

Azok a szép idők, a kezdetekben...

 A zene, és egyáltalán bármilyen művészi forma, amely kifejezi az embert, mind Isten ajándéka, és amikor részesedhetek belőle, hát ez fenomenális. Ez a dal azokat az emlékeket, érzéseket hozza fel, amiket én is átéltem valamikor, és most nem tudom miért hozta elém, csak dadogok, miért költözik újból a szívembe ilyen megrendítő hatással.   


Jézus Krisztus Szuper Sztár

Én hogy szeressem őt, mondd? - Mária Magdolna dala

Én, hogy szeressem őt, mondd
Sorsom már az mit ő mond
Kell, hogy lásd a változást
Ez a néhány hét, érzem, átformált
Csak tudnám bár, hogy miért

Úgy lüktet benn a kérdés:
Túl sok tán ennyi érzés
Férfi ő, miért lenne más?
S annyi férfi volt már énvelem
Ő mindnél többet ér, több bárkinél

Ó, hogy fognám át
ó, hogy sírnék már
Vágytól sebzett szám súgná nevét
Százszor is, hogy ő is érezze már
Azt, mi rám talált

Várj, csak azt ne hidd, hogy tréfa ez
Mért van így, tőle kérdezd.
Nézz csak rám, ez volnék én.
A lány, ki rég, oly hűvös volt,
Eltűnt, messze jár, vissza sem tér

Vágy, lázas remény szédít és bánt
Ó, hogy rám talált
Lásd, ha ő szólna így rólam
Nézne rám, s hívna lázban
Tán elvesznék, megriadnék
Egy szó, s fejem meghajtanám
Hisz bármit kérhet már
Kívánom őt
Úgy várom őt

Mindig csak őt




2023. március 17., péntek

Érted? :)

 


"Ha valaki meg akarja érteni, amit mondasz neki, félszavakból is meg fogja. Ha nem akarja megérteni, egy éven át is magyarázhatod, nem fogja."
(Náray Tamás)

2022. november 16., szerda

Soha véget nem érő történet bennem


Létezem… mondtam

 

L.A. [Los Angeles] jó hely, jobbára süt a nap

„Feküdj csak vissza” érzésed van

Pálmák nőnek, a lakbér alacsony

De tudod, egyre inkább arra gondolok

hogy visszafelé vegyem az utat.

 

Nos, New York Cityben születtem és nőttem fel

De napjainkban

A két part között veszek el

L.A. jó hely, de nem az otthonom

New York az otthonom

De nem az enyém többé.

 

„Létezem…” mondtam

Valakinek, aki nincs ott

Egyáltalán senki nem hallott

Még a fotel sem.

 

„Létezem…” sírtam el magam, „vagyok!” mondtam én

De elvesztem, még csak azt se

Tudom megmondani miért

Maradtam [még] mindig magányos

 

Olvastál valaha a békáról

Aki arról álmodott, hogy király

És aztán az is lett

Nos, a nevektől és néhány

Apróságtól eltekintve

Ha rám gondolsz [rólam beszélsz]

Ez ugyanaz a történet.

 

De mélyen belül kiürültem

Próbáltam, de

Nem fog elengedni [engedni menni]

Nem az az ember vagyok, aki szeret káromkodni

De soha nem törődtem

Az egyedüllét hangjaival.

 

„Létezem…” mondtam

Valakinek, aki nincs ott

Egyáltalán senki nem hallott

Még a fotel sem.

„Létezem…” sírtam el magam

„Vagyok!” mondtam én

De elvesztem, még csak azt se

Tudom megmondani miért

Maradtam [még] mindig magányos

 

L.A. jó hely, jobbára süt a nap

De oh, nem!

Olvastál valaha a békáról

Aki arról álmodott, hogy király

Oh, nem!

Nos, a nevektől és néhány

Apróságtól eltekintve

Ha rám gondolsz

Oh, nem!

Oh, nem, nem, nem!

Nem, nem!


 

Régi történet...



Hallottam, hogy megállapodtál már

Találtál egy lányt és feleségül vetted őt
Hallottam, hogy az álmaid valóra váltak
gondolom tőle azt is megkaptad, amit én nem adtam meg neked
Barátom, miért vagy ilyen félénk?
Nem vall rád ez a visszafogottság
és hogy így elrejtőzz előlem.

Sajnálom, hogy csak így hirtelen előkerültem a semmiből,
de képtelen voltam tőled távol maradni, nem tehetek róla
Reméltem, hogy a szemembe nézel és ráébredsz
én még nem vagyok túl rajta

Nem számít, találok majd egy hozzád hasonlót
Csak a legjobbakat kívánom nektek
Csak kérlek ne felejts el soha
Emlékszem, te mondtad azt, hogy
“Néha a szerelem tovább él,
de van amikor csak a fájdalom marad”
“Néha a szerelem tovább él
de van amikor csak a fájdalom marad”

Te is tudod, hogy repül az idő
A legboldogabb perceink mintha csak tegnap lettek volna
Együtt nőtünk fel a nyári melegben
hogyan is lehettek ilyen csodás napjaink

Sajnálom, hogy csak így hirtelen előkerültem a semmiből
de képtelen voltam tőled távol maradni, nem tehetek róla
Reméltem, hogy a szemembe nézel és ráébredsz
én még nem vagyok túl rajta

Nem számít, találok majd egy hozzád hasonlót
Csak a legjobbakat kívánom nektek
Csak kérlek ne felejts el soha
Emlékszem, te mondtad azt, hogy
“Néha a szerelem tovább él
de van amikor csak a fájdalom marad”

Nem hasonlítható semmihez
Se aggódás, se törődés
Se megbánás vagy tévedés, de már csak emlék mindez
Ki gondolta volna, hogy egy nap ennyire fájdalmas lesz

 

Nem számít, találok majd egy hozzád hasonlót
Csak a legjobbakat kívánom nektek
Csak kérlek ne felejts el soha
Emlékszem, te mondtad azt, hogy
“Néha a szerelem tovább él
de van amikor csak a fájdalom marad”

Nem számít, találok majd egy hozzád hasonlót
Csak a legjobbakat kívánom nektek
Csak kérlek ne felejts el soha
Emlékszem, te mondtad azt, hogy
“Néha a szerelem tovább él
de van amikor csak a fájdalom marad”

 


2021. december 24., péntek

Átélni

 




Halleluja

Hallom létezett egykor egy titkos akkord,
Amit Dávid játszott és az Úr kedvére volt
S bár téged nem érdekel, elmondom újra.
Az ötös követte a négyeset,
Egy moll, egy dúr, s máris megszületett
S a király zavarban súgta: Halleluja
Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja.

Bizonyság kellett, bár volt hited,
A háztetőn állt, s hosszan nézhetted,
A hold fényében fürdött, kivirulva.
És megbűvölt, és levágta hajad,
Leláncolt, széttörte trónodat,
És ajkadról ellopta végleg: Halleluja.
Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja.

Tudod, jártam már régen itt,
Ismerem szobádnak sarkait,
Magányon át vitt Hozzád a véletlen útja.
A díszkapun láttam a címeredet,
De a szerelem nem dicső fáklyásmenet,
Csak egy fázós, kicsit fáradt: Halleluja.
Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja.

És volt idő, hogy elmondtad még,
Hogy ott, belül milyen a helyzet épp,
De ezt már sose hallom tőled újra.
Pedig úgy költöztem én beléd,
Hogy galambot hoztam, hogy : Nézd, de szép.
És együtt lélegeztük: Halleluja.
Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja.

Mondod, a nevet csak bitorlom,
S én azt a nevet még csak nem is tudom,
De mit számít neked, ha bárki tudja!?
Mert minden szóban fény ragyog,
És mindegy melyiket hallgatod,
Hogy Szent, vagy összetört a Halleluja.
Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja.

Én próbáltam, hát ennyi telt,
Kezemre érintés nem felelt,
Igazat mondok, bármily szép, vagy csúnya
S bár meglehet, hogy tévedek,
A dal ura elé úgy léphetek,
Hogy nyelvemen nincsen más, mint: Halleluja.
Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja.
Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja.
Halleluja, Halleluja, Halleluja, Halleluja.

2020. július 6., hétfő

"..ez az egyetlen dolog ,amit magunkkal viszünk, ha meghalunk..."


Nem, nem vagyok szerelmes senkibe, talán az életbe, vagy Istenbe magába? 😊

Ed Sheeran – Photograph-Fénykép-Magyar dalszöveg


A szerelem fájhat, a szerelem fájhat néha
De ez az egyetlen dolog, amit ismerek
amikor nehézzé válik, tudod, hogy néha nehézzé válhat
Ez az egyetlen dolog, amitől azt érezzük, élünk

Ezt a szerelmet egy fényképben őrizzük
Mi készítettük ezeket az emlékeket magunknak
Ahol a szemünk sosem csukódik be, és a szívünk sosem volt törött
És az idő örökké fagyva áll

Tarthatsz
a szakadt farmered zsebében
Szoríts magadhoz közel, amíg a szemünk találkozik
Nem leszel örökké egyedül, várj rám amíg haza jövök

A szerelem gyógyíthat, szerelem képes megjavítani a lelked
És ez az egyetlen dolog ,amit ismerek
Esküszöm, hogy könnyebb lesz, ezt vésd az eszedbe
És ez az egyetlen dolog ,amit magunkkal viszünk, ha meghalunk

Ezt a szerelmet egy fényképben őrizzük
Mi készítettük ezeket az emlékeket magunknak
Ahol a szemünk sosem csukódik be, és a szívünk sosem volt törött
És az idő örökké fagyva áll

Tarthatsz
a szakadt farmered zsebében
szoríts magadhoz, amíg a szemünk találkozik
Nem leszel örökké egyedül
És ha megbántasz, az ok
Csak a szavak véreznek ezeken az oldalakon
Csak szoríts
És én soha nem engedlek el
Várj rám, hogy jöjjek haza

Elférek a nyakláncodban
amit akkor vettél, amikor 16 voltál
A szívdobogásod mellett ahol lennem kellene
Tartsd mélyen a lelkedben
És ha megbántasz, az ok
Csak szavak véreznek ezeken az oldalakon
Csak szoríts
és én soha nem engedlek el

Ha el vagyok, emlékezni fogok rá, hogy csókoltál
A lámpaoszlopnál a hatodik utcán
Hallom a suttogásod a telefonban
Várj rám, hogy haza jöjjek



2020. április 14., kedd

Ajándék


“Vannak emberek, akiket egy időre ajándékba kapunk, hogy elkísérjük élete egy szakaszán.
Nem igazán azért, hogy birtokoljuk vagy uralkodjunk felette.
Meg azért sem, hogy tanácsainkkal megfojtsuk. Néha csak azért, hogy menjünk mellette. Átláthatóan.
Az igazi találkozások pillanatában belopakodunk egymás életébe, és a lelkünk jót ücsörög egymásnál. Ugyanarra a dalra rezdülünk. Érezzük egymást. Az emberek azt mondják, hogy nem szeretnek szenvedni.
Én mégis szeretek. Szeretem, ha valaki eszeveszetten hiányzik. Ha ott lappang az a torokszorító érzés minden porcikámban, hogy mindent odaadnék abban a pillanatban, hogy újra találkozzak vele.
Érezzem újra ugyanazt a dallamot a lelkemben. Az ő dallamát és az ő rezdülését. Van ezekben a találkozásokban is valami nagyszerű és megdöbbentően furcsa.
Az élet összehoz két embert itt vagy amott, mintha a Véletlen játéka volna csupán, aztán összeköti őket a barátság láthatatlan szövedékével. Hogy aztán sohase felejtsük el azt a dallamot, azt az illatot, azt a hangulatot, amit elénk terelt, és azokat az érzéseket, amiket a lelkünkbe csempészett.”
/Müller Péter/